Az idegrendszeri szövődmények szervezetünk egészét érintik, mivel az idegpályák az egész szervezetet behálózzák.

A cukorbetegség idegrendszeri szövődményeinek klinikai jelentőségére elsősorban az utóbbi másfél évtized kutatási eredményei hívták fel a figyelmet. Csupán néhány éve ismert azonban, hogy a "neuropátia" néven összefoglalt idegbántalmak nemcsak a beteg mindennapi életét keseríthetik meg, sőt tehetik súlyos esetben elviselhetetlenné, hanem e szövődmény prognózisa is igen rossz, az érintett betegek várható élettartama sokkal rövidebb.

A leggyakoribb tünet a végtagok végein, harisnya- kesztyű elrendeződésben jelentkező zsibbadás, bizsergés, tűszúrásérzés és fájdalom. E tünetekre jellemző, hogy típusos esetben nyugalomban, ill. éjszaka kifejezettebbek, jelentkezésüket sok esetben érintés (pl. a hálóruha, vagy a takaró érintése) váltja ki. A fenti panaszok gyakran érzéketlenséggel társulnak.

A motoros rostok károsodására elsősorban izomsorvadás hívhatja fel a figyelmet, amely leginkább a combizomzat területén mutatkozhat, de érintheti az alsó végtag egészét, sőt a felső végtagot is, ezen belül leginkább a kéz kisizmait. A tünetek egyik nagy csoportját a vegetatív idegrendszer működésének károsodása hozza létre. Szaporábbá válik a szívverés, ami önmagában is kedvezőtlen. Felálláskor ép körülmények között kismértékben emelkedik a vérnyomás, az idegrendszeri károsodás részjelenségeként viszont éppen ellenkezőleg, vémyomásesés következhet be. Felállást követően jelentkező szédülés-, bizonytalanság-érzés esetén érdemes gondolni erre - a tünetek egyébként a hipoglikémia tüneteire emlékeztethetnek, nem kevés diagnosztikus gondot okozva.

Cukorbetegekben a szívinfarktus gyakran fájdalommentes formában jelentkezik, emiatt sokszor elkésve, vagy egyáltalán nem kerül felismerésre, ami a kórjóslatot tovább rontja.

Hirtelen fulladás, hányás, ájulásszerű rosszullét vagy pedig nem magyarázható szénhidrát - anyagcsere borulás hátterében mindig gondolni kell infarktus lehetőségére is.

Az emésztőrendszer működése lelassul. Gyomorszájtáji vagy mellkasi égő érzés, savas felböfögés jelentkezhet. Legsúlyosabb esetekben a gyomor működése szinte teljesen leállhat; hányinger, hányás hívhatja fel a figyelmet e szövődmény fennállására. A gyomorműködés súlyos károsodása befolyásolja a táplálék felszívódását és így hypoglikémiákhoz vezethet. "Beállíthatatlannak" tűnő cukorbetegek esetében, nagy vércukor ingadozások rendszeres észlelésekor is gondolnunk kell e lehetőségre. Rohamokban jelentkező súlyos, vizes, típusosan éjszakai hasmenés jelentkezhet. "Nagy lusta epehólyag" alakulhat ki, mely epekőbetegség gyakoribb előfordulásához vezet. Károsodhat a húgyhólyag működése is, a legsúlyosabb esetekben a beteg egyáltalán nem lesz képes vizelni. A másik fontos és gyakori urológiai szövődmény az impotencia. A verejtékmirigyek működésének károsodása következtében az alsó végtagon a bőr száraz és berepedezett lesz, mely elősegíti a fertőzéses folyamatok tovaterjedését és a diabeteszes láb kialakulását.