A leggyakoribb mozgásszervi megbetegedések között szerepelnek a gerinc megbetegedései. Az iparilag fejlett országokban alig létezik olyan ember, aki életének egy periódusában nem szenved nyak-, hát- vagy derékfájástól. A panaszok egy része hirtelen kezdődik (akut tünetek), máskor lappangva, fokozatosan jelentkeznek (krónikus), ill. krónikussá válnak.
A gerincpanaszok – bármely gerinc szakaszon – döntő többsége az izmok, a szalagok, a csigolyák közti kisízületek, a csontok túlterheléséből, a csigolyák közti porckorong kopásából, a csigolyákat és az ezeket összekötő szalagok gyulladásából ered.
A panaszok általában mechanikus eredetűek: a porckorong kopása következményeként a porckorong lelapul, a csigolyák közelebb kerülnek egymáshoz. Ezáltal a csigolyákat összetartó szalagok lazábbá, a csigolya közti kisízületek instabillá válnak, elcsúsznak egymás felett, a kisízületek porcfelszínének kopását, elvékonyodását okozva. Ezt az állapotot nevezzük diszkopátiának.
A porckorongkopás másik következménye, hogy a csigolyák és a kisízületek peremein csontos felrakódások, úgynevezett „csőrök” jelennek meg. Ez a spondilózis. A betegek gyakran megrettennek, amikor röntgen leleteken olvassák a csont kinövések, csőrök jelenlétét. Nem kell megijedni! A csontkinövéseknek az esetek döntő többségében semmilyen jelentősége nincs: a csőrök jelenléte és a gerincpanaszok gyakorisága, nagysága között semmilyen összefüggés nincs. A spondilózis akkor okoz panaszt, ha a felrakódás úgy helyezkedik el, hogy nyomja a gerincből kilépő ideg- vagy érképleteket, vagy a gerinccsatorna jelentős szűkületét okozza.