Fáj, zsibbad a kéz- vagy lábfeje? Ez is lehet neuropátia – kattintson!
Először is érdemes tisztázni, hogy az idegbecsípődés kifejezés egy kissé félrevezető. Nem „csípődik be” az ideg sehova, sokkal inkább „nyomja” valami, ez is okozhatja az idegek károsodását, és sokszor nagyon erős fájdalmat. A nyomás és a károsodás nemcsak magát az ideget érinti, hanem a környező szöveteket is, ahol gyulladás alakulhat ki.
A jelenség számos néven is ismert lehet: erre utalhat a lumbágó/derékzsába/hexenschuss kifejezés is, amely a derékban fellépő változatára utal. Az isiász alatt pedig az ülőideg károsodását értjük.
Okok
A nyak-, váll-, hát- és deréktáji fájdalom számos formában és ok miatt alakulhat ki vagy jelenhet meg. Az idegbecsípődésnek is nevezett esetben például nem elsősorban arról van szó, ami széles körben elterjedt, hogy az valamilyen rossz, hirtelen mozdulat következménye, hanem éppen ellenkezőleg: sokszor hosszú idő alatt alakul ki. Kiválthatja az, ha sokáig és gyakran ugyanabban a pozícióban ülünk rossz tartással vagy keresztbe tett lábbal, vagy az izmok feszülése, de az is, ha sokáig ugyanazt a mozdulatot ismételgetjük. Okozhatja porckorongsérv (más néven gerincsérv) is. Porckorongsérvnél a csigolyák közötti rugalmas kötőszövet kipúposodik, és nyomást gyakorol a környékbeli idegekre, ízületekre. A súlynövekedés, vízvisszatartás is gyakran vált ki idegbecsípődést. A várandós nőknél is gyakran kialakul összetett okokból: a súlynövekedés mellett a súlypontváltozás és hormonális hatások is hozzájárulhatnak.
Előfordulhat, hogy a fájdalmat baleset okozza: például csonttörés, nyaki sérülés. Közlekedési baleseteknél nagyon gyakori az ún. „ostorcsapás sérülés”. Hirtelen fékezésnél a tehetetlenségi erő miatt nagyot rándulnak a nyakcsigolyák, ami súlyos esetben akár csigolyatörést is okozhat, kisebb erő fellépése hatására pedig porckorongszakadáshoz vezethet. Nyomhatja az idegeket daganat is.
Végül, de nem utolsósorban a derék-, hát-, váll- vagy nyakfájás kialakulhat lelkiállapotunk miatt is. A folyamatos és nagymértékű stressz miatt hajlamosak vagyunk befeszülni, vállunkat felhúzva tartani, rosszul aludni. Izmaink folyamatosan készültségben vannak, mintha a következő pillanatban ugranunk kellene. A rossz testtartás mögött sokszor ez áll.
Érintett területek
Az „idegbecsípődés” leggyakrabban a gerinc melletti idegeket érinti: így jellemzően a nyakban, a háton, a deréktájékon jelentkező panaszról van szó, de ez nem jelenti azt, hogy más testrészünkben ne történhetne meg. Gyakori még a csuklónál, a könyöknél, a comb felső részén és a térdnél is.
A gerinc környéki idegbecsípődésnél egy elmozdult csigolyatest, csontkinövés vagy akár kiszakadt porckorongsérv nyomja a gerinccsatornából a csigolyák közti lyukakon kilépő idegeket. A leggyakrabban az ágyéki szakaszon alakul ki, ilyenkor megfájdul a derekunk, és szinte azonnal veszítünk a mozgásunk szabadságából.
Tünetek
Az idegek behálózzák testünket, szállítják az érzékelt ingerek üzeneteit az agyba, és az ingerekre válaszként adott parancsot a testrészek felé. Ha egy ideget valamilyen nyomás ér, és ettől megsérül, ezt a kommunikációs szerepét már nem tudja jól betölteni: hibás információkat – vagy egyáltalán semmilyet nem – visz az érzékszervektől az agynak és vissza.
A fájdalom is változó mértékű lehet. Vannak, akik csak enyhe bizsergést éreznek, mások éles, égető, szúró vagy éppen tompa fájdalmat tapasztalnak. Az idegbecsípődés jellemzője a kisugárzó fájdalom: ha a nyak érintett, akkor a vállakban is fájhat, ha a könyök, a karokban is érezzük, ahogy a combban jelentkező panasz a lábak felé sugárzik. A kisugárzó fájdalom mellett sokszor tapasztalnak a betegek a végtagokban gyengeséget, zsibbadást is.
A gerinc alsó harmadában, a deréktájon kialakuló idegbecsípődés esetén a fájdalom gyakran a csípőízületbe és a farizomba is kisugárzik, a fenékben, a combban vagy a lábszáron zsibbadást érzünk. Emellett a hát izomzata is összehúzódik, ami tovább fokozza a fájdalmat.
Súlyos esetben széklet és vizelettartási zavar, végtaggyengeség vagy akár bénulás is előfordulhat.
Kezelés
Megerőltetés vagy külső fizikai hatás esetén a kezelés – sokszor – legegyszerűbb módja a pihentetés lehet, a további megerőltetés, az ismétlődő mozdulatok kerülése, de nagyon fontos, hogy ne kapkodjunk! Amikor megérezzük a fájdalmat, egy kicsit maradjunk ugyanabban a helyzetben, már ez is csökkentheti a tüneteket, és lélegezzünk lassan és mélyen. Majd a sérült testrészt óvatosan mozgassuk át, és ne hirtelen mozdulatokkal rángassuk.
Izomfeszültségből fakadó panaszok esetén a fájdalomcsillapítás és az izomlazítás jól szokott működni. Kedvező hatással lehet a meleg is: javítja az izmok vérellátását, és a feszültség lassan feloldódik. Meleg vizes palack, melegítőpárnák, de sokszor egy vastag, puha sál is megoldást jelenthet. A masszázs és az óvatos nyújtás is segíthet. Ha a fájdalom nagyon intenzív és több napja fennáll, valamint végtaggyengeség, zsibbadás, érzészavar, széklet- illetve vizelettartási zavar vagy bénulás társul hozzá, mindenképp forduljunk orvoshoz. Ez elsősorban ortopéd szakorvost jelent, aki szükség esetén bevonhat ideggyógyászt és reumatológust is.
Az okok és az érintett terület meghatározását képalkotó diagnosztikai eljárásokkal – röntgennel, CT-vel vagy MR-rel – végzik. A diagnózis felállítása után az orvos összeállítja a kezelési tervet, melynek része lehet fájdalomcsillapítás és gyulladáscsökkentés gyógyszerekkel, injekciós kúrával vagy tapaszokkal, amit gyógytorna, gyógymasszázs egészíthet ki.
Idegkárosodás miatt kialakuló vagy azzal járó mozgásszervi fájdalmak esetén segíthetnek a Milgamma® készítmények. A Milgamma® N lágy kapszula és a Milgamma® bevont tabletta is alkalmas gyulladásos és egyéb idegi eredetű és reumás panaszok kezelésére, valamint fájdalomcsillapításra is.
A gyógytornász segítségével megtanult gyakorlatok segíthetnek megerősíteni az izmokat, amitől javul a tartás, és megszűnik az idegekre nehezedő nyomás.
Sajnos azonban műtétre is szükség lehet, ha egyik módszer sem hozott enyhülést.
Megelőzésben szerepet játszhat a:
- megfelelő testtartás,
- rendszeres testmozgás: megerősíti a tartóizmokat, segít a helyes testtartásban, csökkenti a testsúlyt,
- egyenletes terhelés a test mindkét oldalán,
- a hosszú ideig tartó statikus testhelyzetek kerülése, munka közbeni szünetekben a test könnyű átmozgatása,
- az ismétlődő, megterhelő mozdulatok kerülése, rendszeres időközönként pihenés, lazítás, nyújtás,
- ergonomikus munkaeszközök, bútorok,
- testsúly-kontroll.